A festékmaró folyadékok és fékolaj által okozott sérülések különleges figyelmet igényelnek, mivel ezek az anyagok mélyen behatolhatnak a festék rétegeibe, és jelentős károkat okozhatnak. A javítás célja a sérült rétegek eltávolítása és a felület helyreállítása, miközben biztosítjuk a korrózió megelőzését és a festék tartósságát.
Kémiai hatások: A festékmaró folyadékok és fékolaj kémiai reakciókat indíthatnak el a festékrétegekben, ami hólyagosodást, repedezést és rétegleválást okozhat. Az ilyen sérülések kezeléséhez alapos tisztítás és megfelelő előkészítés szükséges.
Korrózióvédelem: A sérült felületek korrózióra hajlamosak, ezért elengedhetetlen a megfelelő alapozók alkalmazása.
Tapadás és tartósság: A zsírtalanítás és csiszolás elengedhetetlen a rétegek között, mert ezzel javítjuk az anyagok közti tapadást, biztosítva a tartós és esztétikus végeredményt.
Gyakorlati lépések
1. Felület tisztítása: Alaposan lemossuk az érintett felületet lúgos, samponos vízzel, hogy eltávolítsuk a maró anyagok és szennyeződések nyomait. Ez a lépés eltünteti a felületen lévő szennyeződéseket.
2. Zsírtalanítás: A szárítást követően zsírtalanítót alkalmazunk, hogy megszüntessük az esetleges olaj- és zsírrétegek jelenlétét a felületen.
3. Csiszolás: A sérült bevonatot először durvább csiszolópapírral csiszoljuk, majd visszafinomítjuk finomabb szemcséjű csiszolópapírral, amíg a felület fémtiszta nem lesz. A csiszolás eltávolítja a sérült rétegeket, növeli a tapadást és sima felületet biztosít.
4. Por és zsírtalanítás: Portalanítjuk és zsírtalanítjuk a felületet, hogy biztosítsuk az alapozó tapadását. Ezzel eltávolítjuk az összes szennyeződést és zsírt, amelyek befolyásolhatják a tapadását.
5. Epoxy vagy Wash Primer: Két vékony réteg alapozót hordunk fel nedves eljárással, amely kiváló korrózióvédelmet és tapadást biztosít a további rétegekhez.
6. Töltőalapozás: Két rétegben visszük fel a megfelelő töltőalapozót, amit hagyunk megszáradni. A száradást infralámpa használatával lehet gyorsítani. A töltőalapozó segít egyenletesen sima felületet kialakítani és biztosítja a festék tapadását.
7. Csiszolás: A teljesen kikeményedett töltőalapozót finomabb (gépi P320-P400) csiszolópapírral csiszoljuk, a nehezen hozzáférhető helyeken pedig szivacsos csiszolópapírral.
8. Por és zsírtalanítás: Végül újra portalanítjuk és zsírtalanítjuk a felületet, hogy biztosítsuk a tiszta és szennyeződésmentes felületet a festék felviteléhez. Ez az utolsó lépés a fényezés előtt, ezzel eltávolítjuk az összes szennyeződést és zsírt a felületről.
9. Festék felvitele: Beazonosítás és számítógép segítségével történő színbeállítás után megfelelő szórópisztollyal 2-2,5 rétegben felvisszük az akril vagy bázis festéket az előkészített felületre.
10. Lakkozás: A festék száradása után következik 1,5 vagy 2 sor lakkréteg felhordása a felületre. Ez adja meg a felület UV védelmét. Akril festék esetén lehet, de nem szükséges a lakkozás.
11. Polírozás: Abban az esetben, ha szemét került a lakkozás során a felületre, szükség lehet száradás után a felület felpolírozására.
A festékmaró és fékolaj által okozott sérülések javítása gondos és alapos munkát igényel, amely biztosítja a felület hosszú távú védelmét. Az elméleti ismeretek és a precíz gyakorlati lépések együttes alkalmazása biztosítja a felület tartósságát és esztétikai megjelenését.

Egyengetett alkatrészek javítása
A karosszériaelemek javítása és előkészítése több szempontból is kritikus jelentőségű. Az egyengetett felületek minősége meghatározza a végső fényezés esztétikai megjelenését és tartósságát. Az előkészítési folyamat során alkalmazott anyagok és technikák közvetlenül befolyásolják a rétegek tapadását és korrózióval szembeni ellenállását, valamint az esztétikus végeredményt.
Az alábbi elméleti szempontok különösen fontosak:
Felületi feszültség és tapadás: A megfelelő tapadás érdekében a felületet megfelelően elő kell készíteni, hogy az új rétegek jól tapadjanak. A zsírtalanítás és csiszolás elősegíti a felületi feszültség csökkentését, ezáltal javítva a tapadást.
Korrózióvédelem: Az acél és alumínium alkatrészek esetében a korrózióvédelem alapvető fontosságú. A megfelelő alapozók használata megakadályozza a korrózió kialakulását, ami különösen fontos a hosszú távú tartósság érdekében.
Anyagtudomány: A különböző anyagok, mint az acél, alumínium és műanyag, valamint a különböző ötvözetek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek befolyásolják az előkészítési és javítási technikákat. Az anyagtudomány alapelvei segítenek megérteni, hogyan reagálnak ezek az anyagok a különböző eljárásokra.

Gyakorlati lépések
1. Tisztítás: Az egyengetett alkatrészeket először a durva szennyeződésektől megtisztítjuk, például mosással. Így el tudjuk távolítani azokat a káros anyagokat, amelyek befolyásolhatják a későbbi munkafolyamatokat.
2. Festék eltávolítása: Az alkatrészen lévő régi festéket kézi csiszolással vagy géppel (csiszoló vagy flex) eltávolítjuk, hogy a felület fémtiszta legyen.
3. Zsírtalanítás: Az alkatrész teljes felületét alaposan zsírtalanítjuk, hogy eltávolítsuk az olaj- és zsírszennyeződéseket.
4. Fénytörések ellenőrzése: Tapintással és vizuális ellenőrzéssel azonosítjuk a fénytöréseket, amelyek a felületi egyenetlenségeket jelzik. Ez segít megtalálni azokat a területeket, amelyek további csiszolást vagy gittelést igényelnek.
5. Csiszolás: A kisebb felületi hibákat finom csiszolópapírral ,,körberajzoljuk”, majd csiszolópapírral (P120-P180) megcsiszoljuk a kittelni kívánt felületet. Ez a lépés előkészíti a felületet a kittelésre.
6. Por és zsírtalanítás: A csiszolt felületet alaposan portalanítjuk és zsírtalanítjuk, hogy eltávolítsuk a csiszolatport és egyéb szennyeződéseket.
7. Kitt felhordása: Amennyiben a felület egyengetést igényel, poliészter kittet hordunk fel a felületre a megfelelő mennyiségben. Ez segít a felületi egyenetlenségek kiegyenlítésében.
8. Szárítás: A gyors száradás érdekében infralámpa is használható, vagy hagyjuk a kittet levegőn száradni. Erre szükség van ahhoz, hogy a kitt kellően kemény legyen a csiszoláshoz.
9. Csiszolás: A kikeményedett kittet csiszolóblokkal és durva szemcsézetű (P120-tól) csiszolópapírral formázzuk. Közben tapintással ellenőrizzük a felületi egyenetlenségeket.
10. Finomítás: A durva csiszolati karcokat finomítjuk erre való csiszolópapírral a megfelelő lépcsők betartásával (P150-P220-ig). Ez a lépés előkészíti a felületet az alapozásra.
11. Alapozás: Felvisszük a korróziógátló alapozót és/vagy töltőalapozót a felületre. Az alapozó réteg védi a felületet a korróziótól, kitölti az esetleges pórusokat.
12. Csiszolás: Az alapozó réteg megszáradása után ismét megcsiszoljuk a felületet (gépi P320-P400).
13. Por és zsírtalanítás: Végső por és zsírtalanítást végzünk a fényezés előtt, hogy biztosítsuk a tiszta és szennyeződésmentes felületet.
14. Festék felvitele: Beazonosítás és számítógép segítségével történő színbeállítás után megfelelő szórópisztollyal 2-2,5 rétegben felvisszük az akril vagy bázis festéket az előkészített felületre.
15. Lakkozás: A festék száradása után következik 1,5 vagy 2 sor lakkréteg felhordása a felületre. Ez adja meg a felület UV védelmét. Akril festék esetén lehet, de nem szükséges a lakkozás.
16. Polírozás: Abban az esetben, ha szemét került a lakkozás során a felületre, szükség lehet száradás után a felület felpolírozására.

Az egyengetett alkatrészek javítása során az elméleti ismeretek és a precíz gyakorlati lépések egyaránt fontosak. Ez a felületi feszültség, a korrózióvédelem és az anyagtudomány alapelveinek figyelembevétele biztosítja a hosszú távú, esztétikus és tartós végeredményt.
Következő cikkünkben a műanyag alkatrészek és az új alkatrészek fényezésével fogunk foglalkozni.